A Trump-család kriptobiznisze ontja a pénzt - így válik magánvállalkozássá a politika

Irán vezetői hiába készültek már több mint egy hete arra, hogy Izrael megtámadhatja őket, a péntek hajnali csapás teljesen váratlanul érte őket. A New York Times úgy tudja, az irániak nem számítottak rá, hogy az Egyesült Államokkal folytatott nukleáris tárgyalások vasárnapra kitűzött következő fordulója előtt megindul az akció. Az erről szóló hírszerzési jelentéseket propagandának minősítették, úgy gondolták, csak így akarnak nyomást gyakorolni rájuk az izraeliek.

Ez vezetett oda, hogy a támadás éjszakáján a vezető katonai parancsnokok nem biztonságos bunkerekben, hanem saját lakásaikban voltak, és ott az izraeli rakéták végezhettek velük. Sokan „még az ágyukban feküdtek otthonaikban” - mondta egy izraeli tiszt a Washington Post újságírójának.

Izrael nemcsak bombázókat vetett be, hanem titkos kommandós egységeket, fegyveres drónrajokat és hétköznapi járművekbe rejtett robbanószerkezeteket is.

A támadásokban életét vesztette Mohammad Bageri vezérezredes, Irán katonai főparancsnoka, Hoszein Szalámi vezérezredes, a Forradalmi Gárda főparancsnoka, és Mohammad Mehdi Tehranchi fizikus, a teheráni Iszlám Ázad Egyetem elnöke.

A „Feltámadó Oroszlán” néven indított hadművelethez Izrael hónapokkal ezelőtt titkos fegyverraktárakat hozott létre Iránban. De az előkészítés még ennél is régebben kezdődött. A hírszerzésnek köszönhetően pontosan tudták, hol vannak a Forradalmi Gárda parancsnokai és a legfontosabb iráni atomtudósok.

Amir Ali Hadzsizadeh tábornok, a Forradalmi Gárda űr- és rakétaegységének parancsnoka és legfontosabb tisztjei ráadásul figyelmen kívül hagyták azt az utasítást, hogy ne tartózkodjanak egy helyen. Teheránban, egy katonai bázison tartottak sürgős haditanácsot, amikor Izrael csapást mért a bázisra. Mindannyian életüket vesztették.

A pénteki támadás során Izrael 200 repülőgéppel több száz bombát dobott le. Lerombolta Irán légvédelmi rendszerének jelentős részét, radarokat, légvédelmi egységeket semmisített meg, és megbénította a ballisztikus rakétákhoz való hozzáférést.

A légicsapások azért lehettek ennyire pusztítóak, mert a bombázók berepülését a Moszad elit egységei a földről segítették. Precíziós fegyverrendszereket telepítettek Irán légvédelmi rakétái mellé, és titokban becsempészett drónokkal vették célba a föld-levegő rakétakilövő pontokat Teherán közelében. Emellett fejlett technológiákat és rejtett robbanószerkezeteket telepítettek járművekbe is, amelyekkel megzavarta az iráni légvédelmet. Az egyik fő céljuk az volt, hogy megsemmisítsék azokat a teherautókat, amelyek rakétákat szállítottak a kilövőállásokhoz. „Egyetlen teherautó megsemmisítésével négy rakétát semlegesítünk” – mondták izraeli források a Post-nak.

„Izrael támadása teljesen váratlanul érte a vezetést, főleg a katonai parancsnokok és nukleáris tudósok megölése. Az is kiderült, hogy semmi komoly légvédelmünk nincs” - mondta az amerikai lapnak Hamid Hosseini, az iráni kereskedelmi kamara tagja.

Hosseini szerint az iráni vezetést az is megdöbbentette, mennyire mélyen épülhettek be az izraeliek az iráni biztonsági és katonai apparátusba. Az izraeli titkosszolgálatok évek óta hajtanak végre titkos akciókat és célzott merényleteket Iránban, de a pénteki, több szálon zajló, repülőket és drónokat is bevető támadás teljesen új szintet jelent.

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy Izrael elérte fő célját, és megsemmisítette a mélyen a föld alatt elrejtett több ezer centrifugát, amelyek a közel fegyverminőségű uránt dúsítják, vagy az eddig már előállított anyagot.

Iránnak két nagy urándúsító létesítménye van. Az egyik a Teherántól mintegy 160 kilométerre délre található Fordow, amit egy hegy gyomrában alakítottak ki, a másik Natanz, ami kevésbé védett helyen áll. A natanzi létesítményt egészen biztosan találatok érték, mert videófelvételek vannak arról, ahogy sűrű, fekete füst gomolyog az épületekből. Fordow azonban valószínűleg sértetlen.

A megsemmisítésükhöz ugyanis szükség lenne az amerikai GBU 57/B „bunkerromboló” bombákra. Ezeket a 14 tonnás és 6 méter hosszú robbanószerkezeteket azonban csak amerikai B-2 bombázókról indíthatják.

A Washington Post megszólaltatott egy szakértőt, aki szerint Irán kevesebb mint egy hét alatt elegendő magas dúsítású uránt tud előállítani egy bombához. Eric Brewer szerint „ha a Fordow még mindig működik, ha az ott tárolt anyagok még épek, akkor ez az idővonal nem változott.” Ugyanakkor ahhoz, hogy ebből ténylegesen nukleáris fegyver legyen, hónapok kellenek, vagy akár egy év is.

Azt katonai szakértők nem zárják ki, hogy Izraelnek megvan a terve Fordow elpuszítására is, például az izraeli különleges erők vagy kiberfegyverek bevetésével.

Az izraeli támadás megkezdésekor Ali Hamenei legfelsőbb vallási vezetőt titkos, ismeretlen helyre vitték. Onnan tartotta a kapcsolatot a megmaradt katonai vezetéssel. Televíziós beszédében kijelentette: Izrael a támadással hadat üzent Iránnak. Miközben bosszút és megtorlást ígért, Irán rakétákat lőtt ki Tel-Avivra és Jeruzsálemre. „Háborút indítottak. Nem hagyjuk, hogy büntetlenül megússzák ezt a bűnt” - mondta.

Péntek reggel Irán 23 fős Nemzetbiztonsági Tanácsa sürgősségi ülést tartott a lehetséges válaszról. A New York Times szerint megosztottság alakult ki arról, hogy mikor és hogyan reagáljanak, és képes-e az ország egy elhúzódó háborúra Izraellel – különösen úgy, hogy a rakéta- és védelmi rendszerük szinte megsemmisült. Az egyik tisztviselő attól tartott, hogy ha Izrael válaszul az infrastruktúrát, víz- és energiaközpontokat támadja, az tüntetésekhez és lázadásokhoz vezethet.

„Hamenei nem tud jó döntést hozni. Ha eszkalálja a helyzetet, újabb és még pusztítóbb izraeli válasz jöhet, amibe az Egyesült Államok is bekapcsolódhat. Ha nem tesz semmit, az a rezsim bukását hozhatja” - mondja Ali Vaez, a Nemzetközi Válságcsoport iráni projektvezetője.

Végül Hamenei parancsot adott a válaszcsapásra. Eredetileg 1000 ballisztikus rakétát akartak kilőni Izraelre, hogy túlterheljék annak védelmét, de az izraeli támadások után nem tudták időben a rakétákat a tárolókból a kilövőállásokba juttatni. Így Irán az első hullámban alig 100 rakétát tudott elindítani. Legalább hét célpontot találtak el Tel-Aviv környékén: három ember meghalt, legalább húszan megsebesültek, több lakóépület megrongálódott.

Azonban Izrael is folytatja saját hadműveletét, amit az iráni légvédelem kiiktatása után szinte kockázatmentesen megtehet. Szombat hajnalban is folyamatosak voltak a dróncsapások és a robbanások Teherán környékén.

A Washington Post szerint a Moszad közben üzeneteket küldött azoknak a másodvonalbeli parancsnokoknak, akik a megölt vezetők helyére léphetnek.

Az üzenet egyértelmű volt: „Tudjuk, hol vannak, és el is tudjuk érni őket.”

Szombaton tovább folytatódtak az iráni-izraeli összecsapások, miután péntek hajnalban Izrael az elmúlt évtizedek legnagyobb akcióját hajtotta végre Irán ellen. 200 repülővel több száz bombát dobott le, emellett drónokat is bevetett. A célpontok között volt a Forradalmi Gárda fővárosi parancsnoksága, a natanzi atomlétesítmény, valamint több iráni tábornok és atomtudós lakóháza is. Több mint 70 ember meghalt, a támadásban életét vesztette többek között a Forradalmi Gárda főparancsnoka, a vezérkari főnök, valamint az iráni fegyveres erők második embere is. Benjnmin Netanjahu a támadást azzal indokolta, hogy Irán már nagyon közel jár egy atomfegyver kifejlesztéséhez.

Teherán péntek este megtorlásba kezdett, és száz ballisztikus rakétát lőtt ki izraeli célpontokra, három embert ölve meg. Az izraeli hadsereg ezután ismét támadásba lendült, többek között föld-levegő rakétabázisokat semmisített meg. Izrael védelmi minisztere, Israel Katz szerint Irán „átlépte a vörös vonalat azzal, hogy szándékosan Izrael civil lakosságát vette célba, és súlyos árat fog fizetni érte”. Hová vezethet mindez? Erről beszélgettünk Kemény János Közel-Kelet szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos munkatársával.

– Ami nekem elsőre feltűnt, hogy ez egy nagyon jól megtervezett akció volt. Van olyan eleme, ami rokon az ukránok pókháló-hadműveletével: titkosszolgálatokkal, hónapokon vagy éveken át előkészítve, előre telepített technikával hajtották végre a támadás egy részét. Ez új hadviselési módszer, vagy korábban is volt már ilyen?

– Én nem mondanám, hogy vadonatúj módszer lenne. A lehetőségekhez képest már a második világháború óta próbálnak egyes hadviselő felek hasonló módszerekkel, technológiai előnnyel és szövetségeseik támogatásával, meglepetésszerű támadásokat végrehajtani. Az ukránok elmondásuk szerint másfél évig készítették elő a műveletüket. Most még nincs információnk arról, mennyi időt vett igénybe Izraelnek az előkészítés, de feltételezhetően ez is hosszabb folyamat volt. Könnyen lehet, hogy éveken át tervezték. Az izraeliek az utóbbi években már többször is bizonyították, hogy otthonosan mozognak iráni területen is. Gondoljunk csak az iráni nukleáris program vezető kutatója, Mohsen Fakhrizadeh elleni merényletre 2020 novemberében: ez volt talán a legismertebb eset, amikor egy pick-upba szerelt távirányítású géppuskával ölték meg az atomtudóst. Ez nagy felháborodást váltott ki. Tavaly pedig Iszmail Hanijét, a Hamász politikai vezetőjét is izraeli támadás érte Teheránban, az iráni Forradalmi Gárda egyik létesítményében. Tehát

A Reuters például azt írta, hogy húsz iráni vezető katonatiszt halt meg, még nem tudni pontosan kik és hogyan, de ez is érdekes adalék lesz, ha jobban kirajzolódik a kép.

– Az izraeli belpolitikában ez hogyan csapódik le? Ez egy hatalmas léptékű, kockázatos akció. Netanjahu mögött egyértelmű többség áll?

– Egyelőre úgy tűnik, hogy nemzeti konszenzus van. Irán az utóbbi években, évtizedekben egyre inkább veszélyforrássá vált az izraeli társadalom és politikai vezetés szemében, párthovatartozástól függetlenül. De hogy ez hogyan alakul tovább, az nagyon érdekes lesz. Ez a jelenlegi konfliktus azonban súlyosabb, mint a tavalyi eszkaláció, és még nem látjuk a méreteit és időtartamát.

– Többen azt állítják, hogy Netanjahunak szüksége volt erre a csapásra, mert el tudja terelni velük a figyelmet a belpolitikáról. Ha nem ő lenne a miniszterelnök, akkor is létrejött volna ez az akció? A hosszú éveken át tartó titkosszolgálati előkészítés erre utal. Ez ciklusokon átívelő döntés lehetett?

– Mindenképpen ciklusokon átívelő akció volt. Ahogy említettem, politikai hovatartozástól függetlenül Irán fenyegetésként jelent meg az izraeli politikai vezetés számára. Mondhatjuk, hogy ez az 1979-es forradalom óta így van.

Nem látjuk, mi volt a döntési folyamat az izraeli oldalon, mikor érezték úgy, hogy nincs más lehetőség. Már a 2000-es évek közepe óta mondogatják, hogy Irán a nukleáris fegyver létrehozásának a küszöbén áll. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a napokban tett közzé egy elmarasztaló jelentést, ami szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy most léptek.

– Úgy tűnik, hogy Iránnak már több atombombához elegendő dúsított uránja van, amit nem lehet csak úgy lebombázni. Ehhez szárazföldi akcióra is szükség lenne, hogy megszerezzék a készletet.

– Valószínűleg így van, de az, hogy van elegendő hasadóanyag, még nem jelenti azt, hogy van működőképes fegyver. Még kevésbé jelenti, hogy ezt a fegyvert hordozóeszközre tudják szerelni. Általában előbb készítenek egy tesztfegyvert, majd ezt miniatürizálják, hogy rakétára vagy repülőgépre szerelhető legyen. Ezek a lépések, amennyire tudjuk, még nem történtek meg. Tehát

– Az irániak részéről mi lehet az oka annak, hogy látszólag teljesen készületlenül érte őket a támadás?

– Kívülről ezt nehéz megítélni. De tény, hogy az izraeli sajtóban már megjelentek hírek arról, hogy az izraeli oldal különféle nyilatkozatokkal próbálta „altatni” az irániakat. Hogy ebből az irániak mit észleltek, nehéz megmondani. De úgy tűnik, hogy, hasonlóan a Hezbollah elleni tavalyi akciókhoz, az izraeliek itt is képesek voltak követni az iráni kommunikációt és vezetőket. Ez tette lehetővé a támadást.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a politikai vezetés, az elnök, a kabinet és a legfőbb vallási vezető nem sérült. Ez is egyfajta üzenet lehet a politikai vezetés felé.

– Megvan Iránban az a gazdasági erő, hogy hosszú ideig folytasson egy intenzív háborút?

– Ezt nem tudjuk pontosan. Irán nem az átláthatóságáról híres, különösen a katonai kiadások terén. A történelmi tapasztalatuk, például az iraki–iráni háborúból az, hogy saját kapacitásokra kell támaszkodniuk. Akkor még amerikai fegyverekkel felszerelt hadseregük volt, de az embargók miatt nem tudtak alkatrészekhez és lőszerhez jutni. Azóta igyekeznek minden fő rendszert házon belül előállítani. A rakétaprogramjuk ennek egyik fontos pillére. Valószínű, hogy bizonyos szintű csapásmérési képességek hosszabb távon is fenntarthatók, bár egyes információk szerint a rakétagyártási kapacitásokat is támadás érte, és még itt sem látjuk pontosan a hatást.

– Ha a konfliktus eszkalálódik, nem áll fenn a veszélye, hogy a most még szövetségesként kezelt muzulmán országok elhatárolódnak Izraeltől, és fellazul az a támogatás, amit jelenleg élvez?

– A mérsékelt arab államok, köztük Szaúd-Arábia már most is elég határozottan elítélték az izraeli lépéseket. Izrael számára előnyös ugyanakkor, hogy Szíria és Irak légtere kevéssé védett, így ott komolyabb fenyegetés nélkül tudnak manőverezni. Az elmúlt évtizedek során pedig felkészültek a nagy távolságú csapásmérésre. Tavaly például olyan nagy hatótávolságú precíziós lőszereket használtak, amelyek elérték Iránt anélkül, hogy túl közel kellett volna kerülniük az országhoz. Ha jól emlékszem, Irakban találtak olyan rakétafokozatot, amely útközben vált le és indítás után segítette a lőszer célba juttatását. Az izraeliek tehát valószínűleg megtalálták a módját a nagy távolságú támadások sikeres kivitelezésének.

– Lehet ebből egy nagyobb háború?

– Majd meglátjuk, Irán milyen választ ad. Rengeteg lehetőség van: a proxy csoportjaik, mint a Hezbollah, a húszik vagy az iraki síita milíciák, mennyire hajlandóak és képesek bekapcsolódni a harcokba.

Az is kérdés, hogy Irán mennyire tartja az Egyesült Államokat felelősnek, és be akarja-e vonni őket is a konfliktusba. Trump elnök nyilatkozatai vegyes üzeneteket közvetítenek, érdekes lesz látni, hogyan értékeli ezt Teherán.

– Az Egyesült Államok mennyire áll Izrael mögött? Nyilván, ha komoly fenyegetés érné Izraelt, mellé állnának. Ez nem kérdés, igaz?

– Az Egyesült Államok azt közölte, hogy nem vett részt közvetlenül a támadásban. Ugyanakkor Trump elnök egy interjúban azt mondta, hogy tudtak arról, hogy készül valami. Érdekes, hogy az amerikai sajtóban az elmúlt hetekben több cikk is megjelent arról, hogy Izrael megelőző csapást tervez. Trump azt is nyilatkozta, hogy készek Izrael védelmét biztosítani, ami felveti egy közvetett összecsapás lehetőségét. Hogy ebből a gyakorlatban mi valósul meg, egyelőre nyitott kérdés.

– Az Európai Unió álláspontja nem tűnik egyértelműnek. Milyen a viszonyulásuk ehhez a konfliktushoz?

– Az Európai Unió az utóbbi időben kicsit kiszorult a főbb szereplők közül. Leginkább a gázai eseményekre koncentrált. Jelenleg valószínűleg a béke helyreállítását tartják elsődlegesnek. Őszintén szólva, én még nem láttam hivatalos uniós állásfoglalást a mostani eseményekről, így nem tudom pontosan, mi az EU pozíciója.

– Egy forró konfliktus indult, miközben Európában már évek óta zajlik egy háború. Milyen hatása lehet az izraeli–iráni háborúnak az ukrajnai konfliktusra?

– Politikai és katonai hatásai mindenképpen lehetnek. Napokban jelent meg a hír, amit az ukrán fél szellőztetett meg, hogy az amerikaiak 20 ezer darab drónelhárító rakétát, amit eredetileg Ukrajnának szántak, átirányítottak a Közel-Keletre. Hasonló átcsoportosítások előfordulhatnak, főleg, ha elhúzódó és intenzív lesz a konfliktus. Az irániak ugyanakkor fontos támogatói voltak Oroszországnak, különösen dróngyártásban, licenszekkel és alkatrészekkel.

– Mire számít a következő napokban? Mi történhet?

– Elsősorban abban bízom, hogy hamarosan tisztábban látjuk majd, mi történt pontosan. Most még csak a kezdeti jelentések állnak rendelkezésre. Ha jól emlékszem, iráni források szerint 78 halott és 320 sebesült van, de nem tudjuk, kik ők, és pontosan mi történt velük. Másfelől remélem jobban fogjuk látni, hogy az iráni fegyveres erők milyen veszteségeket és károkat szenvedtek el. Irán az este folyamán már látványosan rakétatűz alá vette Izraelt. Tartok tőle, hogy ez a folyamat hosszabb távon is folytatódni fog, és messze túlmutat majd a tavalyi csapás-visszacsapás logikáján. Izrael most olyan mértékben lépett fel, amit Irán nem hagyhat szó nélkül: mind a hagyományos haderő, mind a Forradalmi Gárda vezetését jelentős mértékben lefejezte. És az izraeli csapások jó eséllyel még nem fejeződtek be. Innen nézve ez egy nagyon meredek történet lesz.

Masih Alinejad iráni újságíró és emberi jogi aktivista az elmúlt években folyamatos fenyegetettségben élt. A thefp.com portálon megjelent írása szerint az iráni Forradalmi Gárda többször megpróbálta elrabolni, illetve meggyilkolni az Egyesült Államok területén. Alinejadot egy alkalommal Svájcban is követték, ahonnan helikopterrel menekítették ki. Az FBI védelme és az elmúlt években használt több mint húsz biztonságos ház tette lehetővé, hogy továbbra is életben maradjon.

A pénteki izraeli légicsapások során több magas rangú iráni katonai vezető is meghalt – köztük Hoszein Szalami, a Forradalmi Gárda főparancsnoka, Amir Ali Hadzsizadeh, aki a ballisztikus rakétaprogramot vezette, valamint Mohammad Bageri, az iráni fegyveres erők vezérkari főnöke. Alinejad azt írta:

Az újságíró szerint miközben a szankciók miatt egyre nehezebben működött az egészségügy, a Forradalmi Gárda vezetői fényűző körülmények között éltek. A közösségi oldalakon perzsa nyelvű bejegyzések tucatjai jelentek meg, amelyek fotókon mutatják a parancsnokok tetőtéri medencéit, penthouse lakásait és külön liftrendszereit – ezek egy része a légicsapások során megsemmisült.

Alinejad azt írta:

Hozzátette: az országért azok áldoztak, akik a legkiszolgáltatottabbak – a szegények, a nők és a fiatalok.

Alinejad saját elmondása szerint több ezer üzenetet kapott Iránból: egyesek utcai táncokról, mások konyhai örömujjongásról számoltak be. A parancsnokok neve sokak emlékezetében összeforrt a tiltakozások leverésével, fiatal lányok bebörtönzésével és a titkos fegyverkezéssel.

Egy teheráni édesanya, akit 2019-ben börtönöztek be gyermeke halála miatt tartott tiltakozása után, így írt az újságírónak: „Amikor meghallottam, hogy Szalami meghalt, örömömben sikítani kezdtem, hogy végre igazságot látok.” Majd hozzátette: „Hamarosan visszatérsz Iránba, és a gyilkosok sírján fogunk táncolni.”

Egy másik nő, akinek édesanyját 2022-ben lőtte le a Forradalmi Gárda a Mahsza Amini halála miatti tüntetések során, azt írta:

A háborúnak ára van. Ártatlan emberek is meghalhatnak. De tudjuk, kit kell hibáztatnunk: az Iráni Iszlám Köztársaságot.” A nő korábban leborotválta a fejét édesanyja sírjánál – ez a kép később az iráni ellenállás jelképévé vált.

2022-ben, Mahsza Amini halála után világszerte figyeltek az iráni fiatal nők bátorságára, akik fegyveres katonák előtt vállalták a tiltakozást. Alinejad szerint ez a mozgalom nem ért véget, hanem tovább él otthonokban, iskolákban és börtönökben, csendesen és kitartóan.

A szerző szerint Izrael légicsapásai megsemmisítették a katonai vezetők egy részét, de „az igazi győzelem még hátravan: az a nap, amikor az Iráni Iszlám Köztársaság saját bűneinek súlya alatt összeomlik, és azoknak az embereknek az ereje győz, akiket oly sokáig próbált elnémítani és megfojtani.”

Alinejad azzal zárta írását: az iráni rezsim véres elnyomásra építette hatalmát, de most repedések jelentek meg a rendszerben. Az irániak figyelik, mi következik, és azt remélik, hogy a világ is figyelemmel kíséri a történéseket.

Irán olajügyi minisztériuma közölte, hogy a Shahran nevű üzemanyagraktárt érte találat, ami lángba borult. A minisztérium egyik tisztviselője szerint az ott található 11 tárolótartály egymás után robbant fel, és a detonációk súlyos károkat okozhatnak a környező lakónegyedekben. A létesítmény körül ugyanis luxus felhőkarcolók állnak.

„A tűz félelmetes, hatalmas, óriási a zűrzavar” – mondta a New York Times-nak a környék egyik lakója. „A benzintartályok robbannak egymás után, hangos és rémisztő az egész.”

Támadás érte a Shahr Rey nevű olajfinomítót is, ami az ország egyik legnagyobb finomítója. Azt a tüzet is kilométerekről látni. A helyi lakosság körében pánik tört ki. „A robbanás akkora volt, hogy az anyám elájult” – mondta egy iráni nő az amerikai lapnak. Sokan amiatt aggódnak, hogy a támadás után hiány lehet üzemanyagból és benzinből.

Szombaton Izrael már csapást mért két másik kulcsfontosságú energetikai célpontra, köztük a Dél-Parszi gázmező egyik szakaszára. Itt van a világ egyik legnagyobb földgázkészlete, amely központi szerepet játszik Irán energiaellátásában.

Irán közölte, hogy egy izraeli légicsapásban meghalt Ali Shamkhani, Ali Hamenei iráni legfelsőbb vezető tanácsadója, Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának főtitkára, aki korábban gyakran nyilatkozott a nyugati médiának.

Izrael közben azt állítja, megsemmisítette Teherán légvédelmi rendszerét. Effie Defrin dandártábornok, az izraeli hadsereg szóvivője azt mondta: az izraeli légierő „teljes műveleti szabadságot” élvez Teherán légterében – vagyis akadály nélkül hajthat végre csapásokat.

Irán is fokozta a támadásait. Szombat késő este Jeruzsálem egét is beborították a robbanások fényei, miközben Izrael légvédelmi rendszerei iráni ballisztikus rakétákat semmisítettek meg. Az izraeli televíziók felvételei alapján úgy tűnt, hogy az iráni rakéták egy része most először Haifát, Izrael északi nagyvárosát is célba vette.

Az éjjeli támadásokban legalább tíz ember halt meg Izraelben, miután az iráni rakéták Tel-Aviv környéki tengerparti városokat is elértek. Legalább 100 ember megsérült.

Négy ember pedig Tel-Avivtól délre, Bat Jamban halt meg, amikor robbanás súlyosan megrongált egy többszintes épületet.

Ballisztikus rakéta találta el a Weizmann Tudományos Intézet kutatóközpontját a közép-izraeli Rehovotban. Egy diák beszámolója szerint a rákkutató központ egyik oldalán beomlott a fal nagy része. Az épület lángokban állt.

A napok óta tartó konfliktus az elmúlt évtizedek leghevesebb fegyveres összecsapása a két fegyveres nagyhatalom között. A világ több országában is aggódnak, mivel a háborúba akár az Egyesült Államok és más nagyhatalmak is belesodródhatnak.

Iráni tisztviselők a Washington Post szerint arra figyelmeztették a nyugati országokat, hogy célba veszik bármely olyan ország katonai bázisait és hajóit, amely segít visszaverni az Izrael elleni támadásait.

Izrael eddig több mint 70 embert ölt meg, köztük hat magas katonai parancsnokot, és súlyosan megrongálta Irán fő nukleáris létesítményét, a natanzi dúsítóüzemet. Egy izraeli katonai vezető szerint az izraeli erők két nap alatt nagyjából 150 csapást mértek Iránra, míg Irán mintegy 200 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre, emellett több tucat drónt is bevetett. A rakéták nagy részét Izrael légvédelme megsemmisítette, eddig 17 olyan helyszínről tudnak, ahol becsapódtak.

Irán olyan rakétát is bevetett, amit korábban soha. A „Shahed Haj Qassem” rakéta hatótávolsága közel 1600 kilométer, és indítás előtt nem kell utántölteni, vagyis évekig a föld alatt lehet, és perceken belül működőképessé válhat.

Az izraeli miniszterelnök szerint minden egyes rakéta olyan, mint „egy robbanóanyaggal teli busz”, amikkel izraeli városokat vesznek célba. Becslések szerint Iránnak jelenleg összesen kétezer ballisztikus rakétája lehet, és Izrael azt állítja, ezt néhány éven belül megtízszereznék.

Netanjahu az iráni rezsim megdöntését is célként fogalmazta meg, és egy beszédében arra buzdította az iráni népet, hogy lázadjanak fel vezetőik ellen.